Kik Vagyunk

 

 

Hát emberek. Olyan szellemi lények, akik elsősorban tapasztalni és fizikai mivoltában önmagára ismerni jön ide erre a világra. Közben átélünk természetesen jó és rossz dolgokat egyaránt. Persze csak egy bizonyos tudatszint alatt, hiszen csak nézőpont kérdése, hogy mit tekintünk jónak és rossznak, mert valójában a dolgok, csak dolgok, a minősítést már mi tesszük hozzá.

 

Gyakorlással és fegyelemmel átalakulhat az ember, úgy mondják ezt, hogy még életében meghal, hogy újjászülethessen. (Ez a Főnix madár analógiája, poraiból feltámad és repül.. Persze ahhoz előbb poraira is kell hullania.. Tehát nem kell megijedni, ha épp szétesőben vagy.) Minden szétesés után egyre inkább már saját világunk "kis" teremtőjeként születünk újjá, és egyre inkább tisztában vagyunk azzal, mire van ráhatásunk és mire nincs, tehát egyre inkább képesek vagyunk felismerni mivel érdemes foglalkoznunk és mivel nem. Ahogy a tudatosság egyre növekszik bennünk, úgy szivárog vissza a boldogság és az egyensúly szépen lassan az életünkbe. Ahogy az elme csendesedik és egyre jelentéktelenebbé válik a gondolat, ami sokszor maga a gond, úgy kerülünk egyre közelebb saját magunkhoz, ami maga a lelki béke. Ekkor már nem azt akarod, ami nincs, hanem mindig azt, ami van. És így mindig az is van. Így van az örök változásban örök változatlanság. Ez a változatlanság Te vagy, akiben minden változás végbemegy!

 

 

Születünk és meghalunk, ez az élet rendje, de lelkünk örökéletű, ami a szellemtől való. Ezt, aki elindul a spirituális úton, előbb utóbb meglátja. Micsoda távlatokat nyit meg ez az üzenet az ittlétünket tekintve. Nem a külső világra, hanem a belső világunkra van szabad rálátásunk, ha megtanulunk tudatosak és éberek lenni a testünkre, lelkünkre és a szellemre. Így jut a lélek haza. A születés egy kapu, amin beszületünk ebbe a világba, és a halál is egy kapu, amin pedig kiszületünk ebből a világból. A váltoás pedig bennünk a szemléletünkben megy végbe.

 

Hisz a lelki béke bennünk lakik és most is benned van. Ha jelenleg nem ezt érzed, az annak a jele, hogy a lelked, szellemed számára "nem fontos" dolgokra fordítod a figyelmedet. Egy "nem fontos" munkára. Egy "nem fontos" vagy már idejétmúlt kapcsolatra, barátságra. Az ember próbálkozhat önátveréssel, de sosem nyerhet. Ezt csak jobb híján tesszük, mert nem ismerünk mást, ezt tanultuk otthon és ezt látjuk mindenhol. Az érdekeink és a félelmeink erősebbek bennünk, mint az önszeretet és így nem a bennünk lévő szeretetet, hanem a félelmet követjük. Mindenkinek hiszünk, csak magunknak nem. Ennek a következménye a boldogtalanság. Pedig egy láthatalan erő hajt minket önmagunk felé, érzésünk jelzi, ha rossz az irány, de mindaddig amíg ezt nem tudjuk értelmezni, szenvedésnek éljük meg.

 

 

 

Emberi oldalról azt mondom, ne légy álszent, merj élni, kiabálni, bulizni, másokat megtréfálni, vitatkozni, kiállni magadért, ha épp arról van szó, de soha ne feledkezz meg a lényegről. A belső lényegről, hogy az egész végül is csak egy illúzió, itt semmi sem valódi mert itt minden csak egy tapasztalás és végső soron semmi sem olyan túl fontos. Mert mind ugyan azért vagyunk itt. Hogy végül mindent, amit úgy gondolunk, (itt, vagy az égben gondoltuk ki) hogy meg akarunk tapasztalni, megtapasztaljuk, átengedjük magunkon és úgy engedjük el, ahogy kaptuk. Ártatlanul. Így már nem veszünk magunkra karmát, újra ártatlanokká válhatunk. Ez kihívás itt a nehéz földi energiák közepette, ahol annyi a csábítás, a lehúzó erő és a tévút. Az alaptermészetünk (a lélek alaptermészete) az öröm, bármilyen nehéz is ezt elhinni, úgyhogy, ha még nem vagy tudatos kapcsolatban a benned lévő öröm állapottal, akkor van még mit változtatni a figyelmed irányán.

Testünk jelzései mindig jogos jelzések, szellemünk és lelkünk üzeneteit közvetíti. Testünkre tekinthetünk hiteles jelzőműszerként, ami sosem hazudik nekünk, ellenben az elménkkel és az egónkkal.

A lélek belső fájdalmak és negatív érzésekkel szól hozzánk, ha elmélkedésünk és elképzeléseink iránya nem az életet szolgálják. A hiba nem benned van, csak az irány rossz, amerre kalauzolod magadat. Amíg nem változtatsz az irányon, marad fájdalom és a rossz érézés. A baj az szokott lenni, hogy beleragadunk egy rossz érzésbe, ragaszkodunk hozzá és identitást fabrikálunk magunknak belőle. És már kész is a boldogtalan, önsajnáltató ember. Így működik ez.

Amit nem látunk be és teherként cipeljük vagy másokra kivetítjük, karmaként jelenik meg az életünkben, hogy egyszer valamikor megérthessük és elengedhessük.

 

 

Azt is mondhatnám, hogy a sok szenvedés végülis csak a jutalmunk tévedéseinkért, ami arra sarkall bennünket, hogy odafigyeljünk. A jelenben tart, és tudatosít. Amíg még nem figyelünk, csak elszenvedjük életünk negatív történéseit, ha azonban megtanulunk figyelni, és megértjük a szellemi tanításokat, a szenvedés értelmet nyer és egy értékes valamivé válik, nem szenvedés többé. A büntetés sosem volt büntetés, csak te hitted annak.

 

 

Tehát az egyetlen hely, amit vizsgálnunk kell, az mi magunk vagyunk. Ugyanis ez az egyetlen egy dolog, amire mindenkinek valódi ráhatása van. Ezt megtanulni és alkalmazni fontos lenne mindannyiunk számára. Valójában az igazi magadon nem kell és nem is lehet változtatni. Változtatni a viszonyulásaidon tudsz. Azon, hogy viszonyulsz magadhoz és hogy viszonyulsz másokhoz. És ez a változtatás mindent megváltoztat benned és körülötted. Idővel finoman felsejlik előtted valódi önmagad, amit már nem tudsz többé nem szeretni. A magaddal való kapcsolatod válik örömmé benned és ez a kapcsolat akkor már túlmutat önmagadon. Már nem csak rólad szól, de nem szól senki másról. És mivel másokban is elkezded ezt látni, elkezdesz végül a szó legjobb értelmében szeretni. 

 

 

Asissi Szent Ferenc örökérvényű imája

"Uram adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."

 

 

Jó lenne, elhinni végre, hogy van létjogosultságod, és úgy vagy tökéletes, ahogy vagy. Isten tökéletes gyermeke vagy, hogy is lehetnél más, hiszen Ő ennél lejjebb sosem adja, mindig tökéleteset teremt. Kár, hogy te nem így gondolod.. Isten így gondolja! De te nem! És harcolsz magaddal, harcolsz másokkal.. Valójában Istennel viaskodsz, az ő teremtményével! Szerinted van esélyed?

Már a legelején megkaptál mindent! Mit akarsz még?

Az élet egy ajándék, bánj is úgy vele!

Nem az a lényeg, hogy az EGÓ-d mit gondol rólad (azaz, mit gondolsz magadról), hanem, hogy ki vagy és mit figyelsz..

 

„A ma embere kimerítő tudással rendelkezik a lényegtelenről, míg a lényegesről szinte semmit nem tud.” (Dr. Molnár Gábor)

...Témához kapcsolódó...

„Amikor megérted önmagad, azon a napon megérted az egész emberiséget.” (Osho)